Szolgálati közlemény

Az utóbbi hetekben pár reklámrobot rátalált Ribizlifőzelékre és Ribizlifőzelék Yodával karöltve napi több hosszú percet töltött reklámok kigyomlálásával a kommentek közül. A reklámok a létező legváltozatosabb dolgokat hirdettek: egy közös vonásuk volt, semmi közük nem volt a bloghoz.

Mivel látni, a normális (és a nem normális) kommentekre se nagyon van időnk válaszolni, ezért az anoním (névtelen) kommentelési lehetőség megszűnik. Természetesen bárki választhat magának identitás Névtelen néven. Ez picivel több gépelést jelent.

Egyelőre nem lesz a robotokat kiszűrő biztonsági kérdés (pl írd le az itt látható Rorschach teszt jellegű pacahalmot betűkkel). Főleg azért, mert ezeken a teszteken mi rendszeresen megbukunk és nem ismerjük fel a pacahalom által takart betűket.

További jó olvasást.

Szecsuáni garnélarákos csípôs padlizsán

- Nincs is pörköltszaga!

Ennél nagyobb dícséretet nehezen kaphattam volna. Legtöbbször, ha valami ázsiait fôzök, pörkölt lesz belôle.

Ebbôl nem lett.

Eleinte tamáskodtam. Szecsuánból való csípôs padlizsán lesz-e az étel (garnélarákkal) vagy szecsuáni módra elkészített padlizsán (garnélával). Stb.

A recept viszont egyszerû volt, csak viszonylag sokminden kellett hozzá - és a végén pörkölt se lett belôle.



Szecsuáni garnélarákos padlizsán marhahússal - mert marhahús is kellett bele, csak ha beírom, túl hosszú lett volna a bejegyzés címe. Persze, ki lehet hagyni főzés közben is.

- 1 padlizsán kockára vágva
- negyed kilo darált marhahús
- negyed kilo garnélarák
- 4 kanál halszós
- 4 kanál szójaszósz
- fél pohár víz
- olaj
- 4 újhagyma
- 2 kanál keményítô
- 2 kanál cukor
- 1 kanál gyömbér
- 2 gerezd fokhagyma
- fél pohár csirkehúsleves
- csili szósz ízlés szerint
- bors
- gyömbér

1. A padlizsánt kockákra vágjuk.
2. Összekeverjük a húslevest, a szójaszószt, a halszószt, csiliszószt, cukrot, borst.
3. Összekeverjük a vizet és a kukoricakeményítőt.
4. Kevés, de nagyon forró olajon pároljuk a fokhagymát, két szál újhagymát, gyömbért és a garnélát. 3-5 percig kevergetjük, majd beletesszük a darált marhahúst. Még három percig kavargatjuk.
5. Beletesszük a padlizsánt és az összekevert szószokat. Közepes hőfokon negyed órát hagyjuk lefedve.
6. Belekeverjük a keményítős vizet.
7. Rászórjuk a maradék újhagymát.
8. Esszük.

Brian Head és Cedar Breaks

- Ez olyan, mint Poiana Brasov!

- Csak kisebb.

Teljesen olyan volt, csak kisebb.



Brian Head egy magashegyi síparadicsom Parowan felett. A sípályákhoz tartozik egy egyenletesen növekvő kisváros. Tíz év alatt tíz százalékkal nőtt a népesség, így most száztizennyolcan vannak. A statisztikai adatok szerint a város lakosságának 0.85%-a afroamerikai. A 0.85%-ot (1.003 fő) nem láttuk.




- Ez olyan, mint a Bryce!

- Csak kisebb.

Teljesen olyan volt. Csak kisebb.



De lenyűgöző.



És hideg.

Harminc fokból alig húsz perc alatt értünk fel tizenötbe.



Mielőtt lefújt volna a szél, mentünk. Majd ha melegebb lesz, visszajövünk. Akkor talán majd a sípályák környékén is sétálunk egy kicsit.

Parowan gap - Sziklarajzok a szorosban

Eredetileg azt terveztük, hogy a Parowan Gap-tól nézzük a napfogyatkozást. Aztán később indultunk a vártnál és én a székeket is otthon felejtettem. Ezek után nem mentünk a Gap-hoz.

- Ott úgyis nagy tömeg van - vígasztaltuk magunkat.



Hangulatos lehetett a napfogyatkozást egy indián obszervatóriumból nézni. Sokak szerint a szoros a Fremont indiánok egy csillagászati megfigyelőhelye volt úgy ezer éve.



Mások szerint nem.



Megint mások szerint nagyfülű idegen űrhajósok jártak itt. Pár enyhén zizi ember arra gondolt, hogy az űrhajósok pont a napfogyatkozásra jönnek vissza. De nem jöttek, mármint az űrhajósok.



A hely azonban kétségtelenül hangulatos és kifejezetten alkalmas napfogyatkozást nézni, ha a nézők kimennek a szorosból, mert onnan nem nagyon lehet látni az eget.



A leírások szerint itt közel négyszáz dinoszaurusz lábnyomot is lehet látni - nekünk egyet sem sikerült.

Miniatűr dinókat láttunk. Lábnyomokat nem.



Yoda sajnos nem volt hajlandó segíteni, őt csak a sziklarajzok érdekelték.

Napfogyatkozás után - Parowan 2

Yoda boldog vigyorral arcán használta a manikűrözött, dús füvet.

Vendéglők. Kávézók. Teraszok. Boltok. Vegyesbolt. Élelmiszerbolt. Ajándékbolt. Régiségbolt.



Parkok nyilvános vécékkel.

Parowan központján látszott, hogy egy városban vagyunk. Látszott, hogy az emberek szeretnek itt lenni és, hogy az önkormányzat és a lakosság mindent megtesz, hogy itt mindenki jól érezze magát.



Helybeliek beszélték meg az ügyeket egy kávé mellett, a cukrászda és a pékség finomságokat kínált. A falragaszok közösségi programokat hirdettek. Az emberek veteránautó-felvonulást szerveztek.



A turistainformációban (volt turistainformáció!) elláttak prospektusokkal és elmagyarázták, miért érdemes megnézni a temetőt és merre vannak a híres helyi sziklarajzok. Szeretnek minket, mert eljöttünk (és költjük a pénzünket) és éreztük, nagyon örülnek annak is, hogy innen néztük a napfogyatkozást.



Séta közben láttunk pár elhagyott épületet: a tejüzem kiköltözött a belvárosból és a belvárosi motel is akkor zárhatott be, amikor legyártották az előtte eladásra kínált 73-as Cadillac-et. De a belváros így is egységes maradt.



Sétáltunk és egy, a vidéki kisvárosokban gyakran szokatlan otthonosságot éreztünk.



Volt múzeum.



Volt mozi.



Volt több bolt.



Volt élet.

Végül is, ezért találta ki az emberiség a városokat.

Silver Reef II - Kísértettanyai luxus

Imádunk nyulazni. A nyulazás a wii egyik legjobb játéka. Táncoltatni kell a nyulakat, meg logikai játékot játszani velük, esetleg WC-pumpával lövöldözni a többi nyúlra. Az egyik nyulas pálya egy elhagyott bánya.



Szerintem Silver Reef-ről mintázták a bányát a játékban.

Álltunk a sziklán, néztünk le a völgybe. Ott volt minden, amit egy ipari régész látni szeretne.



Mi inkább árnyékot szerettünk volna látni. A hőmérséklet akciós volt: CSAK 99 Fahrenheit. Nyulak és bányák helyett inkább árnyékot kerestünk az elhagyott városkában.



Ekkor hittük azt, napszúrást kaptunk.



Egy szétporladt utcában egy omladozó ház mögött megláttunk egy sivatagi mór palotát.

Ittunk egy kis vizet, megdörzsöltük a szemünket, aztán ismét megnéztük. Ott volt.



Silver Reef új életre kelt. Volt, aki kisebb tornyos lovagvárat épített, mások elhagyott bányalejárók köré építették házikóikat. A legtöbb épület “hagyományos” McMansion volt.



Nem tudom, mi visz rá valakit arra, hogy egy magánmúzeum mögött, egy elhagyott bánya közepén építse fel elegáns otthonát, de biztos van rá valami oka. Például egy napszúrás.



Mi néztünk, a sivatagi mókusok néztek, a Nap sütött, Yoda meg ránk szólt:

- A többit nézzük meg legközelebb, inkább menjünk hűsölni.



A Mesternek igaza volt.

Silver Reef I - A múzeum

A múzeum ágytálban határozottan erős volt. Meglepőnek tartottuk, hogy egy évtizedeken át elhagyott városban a fennmaradt tárgyak jelentős része ágytál legyen. Voltak csizmahúzók is garmadával, de ezt egy olyan közösségben, ahol az emberek csizmában haltak meg, nem tartottuk meglepőnek. A bányászszerszámok jelenléte is elfogadható volt egy bányászvárosban. Meg a revolvereké is, amiket nagy számban találtak meg a romok között.



Az se volt igazán újdonság, hogy a bank trezorja és a levelesládák megmaradtak.



De az ágytálak új megvilágításba helyezték a bányászlétet. Tehát voltak bányászszerszerszámok, csizmahúzók, revolverek és ágytálak. Lehet, Silver Reef annyira veszélyes hely volt, hogy az emberek gyakran beszartak ijedtükben.



A múzeum jó volt. Valamikor ebben az épületben állt a helyi Wells Fargo bank a város közepén. A város azóta eltünt. Ahogy körbejártuk, úgy látszott, hogy az önkéntesek által üzemeltetett és adományokból fenntartott múzeum a semmi közepén áll a kopár dombháton.



De tévedtünk.